Drága Barátom Bence...
December másodika óta folyamatosan csak keresem a válaszokat, de hiába... Nagyon sok minden kavarog bennem és iszonyatosan fáj, hogy többet nem találkozhatunk ...

Kicsit félve tekintek előre hiszen az egyetlen igaz barátomat veszítettem el, akire mindig büszke voltam, számíthattam, támaszkodhattam....

Hiányozni fognak a hosszan tartó beszélgetéseink, tanácsaid, azok a nagy álmodozások amiket mindig óriási lelkesedéssel és boldogsággal osztottál meg velem... A humorod, a jó kedved amire életem végéig emlékezni fogok...

Köszönöm neked azt a sok jót amit kaptam, kaptunk kis családommal... Köszönöm őszinte barátságodat aminek sok szép emlékét örökre megörzöm, és köszönöm, hogy rövidke életednek részese lehettem...
Igérem kisfiam, keresztfiad Isti, megtudja milyen csodálatos ember voltál és idővel remélem megérti miért is nem láthatja többé a NAGY Bencét. Még a mai napig így szólít...

Teljes erőmmel azon vagyok, hogy tudjam folytatni mindennapjaimat, hiszen van még feladatom, és tudom, hogy te is ezt várnád el tőlem...
Bízom benne, hogy eljön az a nap amikor megértem miért kellett ennek megtörténnie és miért kellett itt hagynod minket... Bárcsak tudnál segíteni...
Az ég, a repülés, a szabadság volt a mindened... Szeretném és akarom azt hinni, hogy most is ott vagy!

„Vigyázz Magadra”